Somlyó Zoltán: AZ UTOLSÓ ASSZONY
az én forró, bús életemből:
elmegyek ma egy halovány házig.
Azt hiszem, tudja, hogy kivülem más
senkise látja, mint én, oly szépnek.
csókom, keservem, büszke bukásom:
vérszinű borból utolsó korsó.
Elmegyek ma a legutolsóhoz
s - lemondok róla. De megbabonázom!