Somlyó Zoltán: X. [LELKEMNEK HALVÁNY GYÖKEREI...]
X. [LELKEMNEK HALVÁNY GYÖKEREI...]
Lelkemnek halvány gyökerei,
mik a szívemben áznak,
megkeseredtek, s mint halálvirág:
pompáznak ők és fáznak.
mik a szívemben áznak,
megkeseredtek, s mint halálvirág:
pompáznak ők és fáznak.
Bús percek titkos rejtekén,
mint polcon régi könyvek,
még hív egy íz, egy korty, egy csók,
hogy újra létre jöjjek;
mint polcon régi könyvek,
még hív egy íz, egy korty, egy csók,
hogy újra létre jöjjek;
de én már élni nem tudok:
szent titkok megkötöttek;
kiittak engem a napok
s az éjjek, a töröttek.
szent titkok megkötöttek;
kiittak engem a napok
s az éjjek, a töröttek.
És fölszíttak a csillagok,
önútam belémbotlott.
S hol vágyaimnak éke ég,
ott szám már áment mondott.
önútam belémbotlott.
S hol vágyaimnak éke ég,
ott szám már áment mondott.
Számban a halál tört ize,
már nincsen, ami áltat.
Hűs tagjaimról életem
lassan lefolydogálgat.
már nincsen, ami áltat.
Hűs tagjaimról életem
lassan lefolydogálgat.
