Somlyó Zoltán: SZÉP NŐ ÉJJEL A KÁVÉHÁZBAN
mint felkiáltni egy halálos ágyon:
- Jaj, Istenem, be szép volt életem
s most vígan szállok el veled, halálom!
még többet ér, még többet százezerszer:
a roppant égnek villogó ivét
harsogva, égve visszazengő ékszer.
mint evilági életemnek ára,
ha medvés muffod meleg mélyiből
kiúsztatod a vad villanyvilágra,
szívem elaggott kisdedét: szerelmem,
sötétruhás pincérek közt úgy ülsz,
mint egyetlen vigasz egy fáradt fejben.