Reviczky Gyula: Ősz felé
Dalaim immár csendesek;
Bennük csak néha-néha zendül
Egy álom, egy emlékezet.
Virágokról édes regék.
A szív, mely lemondásra készül
S ugy megzokog; Ne még! ne még!
Nem éli túl a hév nyarat.
S az édes vágyak, a virágok,
Szivemben is hullonganak.
A télre fázva gondolok,
S a langyos őszi napsugárnál
Vérem még egyszer föllobog.
Egy rózsaszínü fátyolon.
Látom virulni a világot,
S csak álmodom, csak álmodom...