Reményik Sándor: Szerenád oda túlra
Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem.
Az ősz, tudod, mindíg megenyhített.
Pattintgatja a búcsúzó sugár.
Most félve, én is föltekinthetek.
Míg szólnál: "Fiam, ne fáraszd magad."
A reggelinél elibéd simítva,
Sápadt szirmú kései verseket,
Egyetlen drága anya-kifogást:
"Ó, fiam, - csak ne olyan szomorút..."