Reményik Sándor: Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Borong, borong a mélyben valami,
A versem nem bírja kivallani.
A versem nem bírja kivallani.
Kísér, kísér tűnt tündér-hangulat:
Anyámmal - a gesztenyefák alatt
Anyámmal - a gesztenyefák alatt
Jártunk, a Fellegváron - mély avar -
Ó, mennyi fényes gesztenyét takar.
Ó, mennyi fényes gesztenyét takar.
Egy halvány asszony és egy kisgyerek,
És őszi fák közt zord épületek.
És őszi fák közt zord épületek.
Katona-házak. S messzebb, gondolom:
A rettentő puskaporos-torony.
A rettentő puskaporos-torony.
De nincsen robbanás, csak zizzenés,
Halk hervadás, aranypermetezés.
Halk hervadás, aranypermetezés.
E hangulattal mit is akarok?
Alig melegít és alig ragyog.
Alig melegít és alig ragyog.
Talán csak járnék künn az avaron,
A régi gesztenyéket akarom.
A régi gesztenyéket akarom.
Hogy hídról hintsem a Szamosba mind,
S lássam, a hullámokon hogy kering.
S lássam, a hullámokon hogy kering.
Lássam, hogy viszi a víz lefelé,
A Tisza felé, a tenger felé.
A Tisza felé, a tenger felé.
Talán nem is akarok semmi mást
Csak egy multból jövő símogatást.
Csak egy multból jövő símogatást.
Csak kapcsolódni holt Anyám kezével
És játszani a fényes gesztenyékkel.
És játszani a fényes gesztenyékkel.
1934 október 23
