Reményik Sándor: Többé sohasem
Többé sohasem
Szívembe béke, s könnyű, tiszta csend.
A szavam nem döccen, de száll és cseng.
A szavam nem döccen, de száll és cseng.
A mosolyom, tudom, jól áll nekem.
Nem ül torzszülöttként a képemen.
Nem ül torzszülöttként a képemen.
A világ arany és az Isten jó.
S visz egy magamtól eloldott hajó.
S visz egy magamtól eloldott hajó.
Nyílnak tündöklő, mély kristály-egek.
Pedig be egyszerűn beszélgetek.
Pedig be egyszerűn beszélgetek.
Szemben velem egy fiatal leány,
Fény s figyelem dereng a homlokán.
Fény s figyelem dereng a homlokán.
Nem tudja, hogy elfogta a nagyot:
Esztendőben csak egy-pillanatot.
Esztendőben csak egy-pillanatot.
Mikor nincs bennem béna, vak zavar,
S érzem: ilyennek az Isten akar.
S érzem: ilyennek az Isten akar.
Először lát ma engem ez a lány,
És fény és figyelem a homlokán.
És fény és figyelem a homlokán.
Szívembe boldog, könnyű, tiszta csend.
A szavam gáttalanul száll és cseng.
A szavam gáttalanul száll és cseng.
S belül hang nélkül így esedezem:
Ne találkozzunk többé sohasem.
Ne találkozzunk többé sohasem.
1933 október 2
