Reményik Sándor: Jóvátétel nélkül?
Ép idejében.
Léphettem volna ép úgy előre is.
Az emeletről az utca kövére.
Pár másodpercen mult csak az egész:
Vérem hullt volna a virág tövére.
Zajlik ádázul az ütközet bennem.
S hogy nem tör ki rajtam egy szörnyű kór:
Parányi győztes
Véglények seregének köszönhetem.
Az ellentábor győz, és meghalok.
A nagy Mementó sötéten ragyog.
S még nem mehetek, mert adós vagyok.
S vannak már drágák, kik előre mentek,
Örök hitelezők.
Akiknek én már nem fizethetek
Semmit.
Egy mély, igaz élettel tartozom
Istennek, embereknek
Jóvátétel címén.
Nem jött az én időm.
S kopik a szív, pusztít a kór, zuhan a kő, gázol a gép.
Jaj, megfizetni lesz-e még időm
Az életem nagy jóvátételét? - -