Reményik Sándor: Torkolat
Torkolat
Egy utca visz a hegynek fölfele,
A partját két oldalt házak szegik,
Aztán aranyban fürdő őszi kertek
Vonultatják fel kerítéseik'.
Mögöttük gyümölcs érik hangtalan',
S az egész képen a bevégzettségnek,
Az elmultságnak lehellete van.
Odafenn vár a torkolat: a rét,
Tengerré tágul az utca-folyó,
A partját két oldalt házak szegik,
Aztán aranyban fürdő őszi kertek
Vonultatják fel kerítéseik'.
Mögöttük gyümölcs érik hangtalan',
S az egész képen a bevégzettségnek,
Az elmultságnak lehellete van.
Odafenn vár a torkolat: a rét,
Tengerré tágul az utca-folyó,
S hullámait aranynap önti szét.
Az aranyréten lila lángok égnek,
Földre lelibbent őszi csillagok,
Sereghajtói az iramló évnek.
És hallgat hangtalan az aranyét.
Az aranyréten lila lángok égnek,
Földre lelibbent őszi csillagok,
Sereghajtói az iramló évnek.
És hallgat hangtalan az aranyét.
Szomorú mindez, - s mégis olyan szép.
Kolozsvár, Házsongárdtető, 1922 szeptember
