Reményik Sándor: Egy virág úszik...
Ringatja szelíden az ár,
Ősszel fogant, ugaron termett,
Nem tudja, mi a nyár,
Egy álom úszik végtelen vizen,
Ringatja szelíden az ár.
És a kezében volt egy kis virág,
Ősszel termett, ugaron nőtt virág,
És a szívében volt egy álom,
S a vándor szólt:
"Mit érek véle, ha valóra váltom?
És ez a virág túlon-túl fehér:
Az élet neki rút, s törékeny váza.
Se másnak, se nekem ne fájjon,
Ne hulljon erre senki könnye
És hervadó szirmához mi sem érjen,
Még egy imakönyv se!
A szent, örök folyóra,
A tengerhez hadd vigye közelebb
Minden hullám és minden óra,
Lehullatom a szent, örök folyóra.
És viruljon a tenger közepén,
Mint őszi pompa, s mint tavaszi dísz!"
A vándor ott maradt, a hídon állva,
És a virág - elment - az óceánba.