Reményik Sándor: Három kommentár három festményhez
Három kommentár három festményhez
I. Pierrot szabadulása
A parkban nesz se kél, szellő se leng,
Kristálycsillámos téli éj dereng.
Kristálycsillámos téli éj dereng.
Kezébe' lámpa - és ámulva áll,
Mögötte messze már a karnevál.
Mögötte messze már a karnevál.
A karneválban valamire várt,
Azután - hogy, hogy-nem, idetalált.
Azután - hogy, hogy-nem, idetalált.
A bálterem fülledt volt, s rekkenő, -
Az éj, s a hó, s a csend pihentető.
Az éj, s a hó, s a csend pihentető.
S most kékes-fehér hó-fátylakon át
A szeme issza, issza a csudát.
A szeme issza, issza a csudát.
Előtte, - ilyet nem ád Karnevál:
Egy nő. Egy márványarc. Az Ideál.
Egy nő. Egy márványarc. Az Ideál.
2. Péter-Pál-nap
Be félelmes a te szimbolumod:
A dél hevétől lankadt munka-láz,
A dél hevétől lankadt munka-láz,
Roppant rendeken alélt arató
Arasznyi ember, óriás kalász.
Be félelmes a te szimbolumod:
Ember, ki emberfelettit kaszál
Az idő fogy, s a munka nem fogy el
S valahol lesben áll már a halál.
Arasznyi ember, óriás kalász.
Be félelmes a te szimbolumod:
Ember, ki emberfelettit kaszál
Az idő fogy, s a munka nem fogy el
S valahol lesben áll már a halál.
3. A mennybemenetel
Csak száll, csak száll, emelkedik,
És önnön fényében ragyog,
Alatta örvénylenek már
A mélységben a csillagok.
És önnön fényében ragyog,
Alatta örvénylenek már
A mélységben a csillagok.
Embernek szédül a feje,
S borzong a gondolatra is:
A csillagokra nézni - le!!
S borzong a gondolatra is:
A csillagokra nézni - le!!
Ember az üdvösség ízét
Akkor érzi, ha fölveti
Bús éjeken tekintetét,
S kigyúl a lelke csipkebokra.
Akkor érzi, ha fölveti
Bús éjeken tekintetét,
S kigyúl a lelke csipkebokra.
Ő - letekint - a csillagokra.
