Reményik Sándor: Hangolásféle
Hangolásféle
Valaki ül a parton és halászgat,
Várad határán, mély Körös felett.
Furcsa, idegen szelek dudorásznak,
A Május oly bús, borús és beteg.
Várad határán, mély Körös felett.
Furcsa, idegen szelek dudorásznak,
A Május oly bús, borús és beteg.
Furcsa, idegen szelek dudorásznak,
De dallam nem csendül belőle ki.
Egy láthatatlan tündérzenekarnak
Csak hangolását lehet hallani.
De dallam nem csendül belőle ki.
Egy láthatatlan tündérzenekarnak
Csak hangolását lehet hallani.
Fejem fölött a gesztenyefa-csillár
Ezer piros-fehér gyertyája ég.
Kivilágítva már a bálterem, -
Csak a zenekar nem tud szólni még.
Ezer piros-fehér gyertyája ég.
Kivilágítva már a bálterem, -
Csak a zenekar nem tud szólni még.
Pedig szólnod kell, szólnod kell szívem!
Új húrra tenned a régi vonót, -
Vagy feltenned magadra mindörökre
Az utolsó, halálos hangfogót.
Új húrra tenned a régi vonót, -
Vagy feltenned magadra mindörökre
Az utolsó, halálos hangfogót.
Váratlanul és hihetetlenül,
Hogy is lenne, - ha megzendítenéd
Annyi tompán dübörgő gyász után
Az induló Öröm orkeszterét?!
Hogy is lenne, - ha megzendítenéd
Annyi tompán dübörgő gyász után
Az induló Öröm orkeszterét?!
S bál lenne aztán: lelkek lenge bálja
Kigyúlt gesztenye-csillárok alatt,
Illatos, ékes, örökös majális,
Ahol a nagy zenekar elhalad.
Kigyúlt gesztenye-csillárok alatt,
Illatos, ékes, örökös majális,
Ahol a nagy zenekar elhalad.
Álom... Idegen szelek dudorásznak
A Körös partján, holt mélység felett.
Oltó eső virággyertyákat áztat,
A Május hűvös, borús és beteg.
A Körös partján, holt mélység felett.
Oltó eső virággyertyákat áztat,
A Május hűvös, borús és beteg.
Nagyvárad, 1925
