Reményik Sándor: Hajnal a Majtényi síkon
- Szeptembervégi borús pirkadat -
Fenn összébb vonták fázó csillagok,
Végetlen ürben bujdosó napok
Testük körül a felhőrongyokat.
A szél sírt, nyaggatta a nyűtt vonót,
Oly furcsa volt a hajnali zene,
S a napraforgók lehajtott feje:
Lehajtott, letört, letett lobogók.
De mégis, ott mintha valaki állna,
Egy kaszás ember, keserű, borús:
Lőcsei bíró, ősz Fabricius,
S a fehérasszony: Géczy Juliánna.
Hol learatták rég a rendeket.
Akkor eszembe villant, hol vagyunk,
Mit ér láng-szívünk, mit gyémánt-agyunk!...