Reményik Sándor: Catalaunum
A zivatar elül.
Marad a lelkem Catalaunum síkja,
Marad a csata eldöntetlenül.
Északnak, s délnek vonulnak tova, -
Az esteledő síkon nem marad,
Csak vérbeköpült, halott katona.
Mely félve kezd a holdnak vallani, -
"Összetapostak a világ-verők, -
S legalább győzött volna valaki!"
Nemsokára éj lepi titkaid, -
S nincs ember, eszme, büszke álmodás,
Mely elmondhatná: én győztem ma itt.