Reményik Sándor: Meteorkő
Valamelyik ős csillag-hatalmasság
Mint óriási parittyakövet,
Parittyájába tette.
A földre célzott, s hadüzenetét
A mérhetetlen ürbe kivetette.
Világok végtelenjén át,
S mert földi formaságot nem tanult:
A föld arcába vágta önmagát.
Méltóságosan és idegenül,
Hogy van még hatalom
A földi élet gőzkörén felül.