Reményik Sándor: Megalvad a kőre kiontott vér...
S az éjszakába kitett láng kihűl:
Ne taszítsd balgán a világba ki,
Ami tied csak, tied egyedül.
Inkább takarja súlyos vas tagod,
Kísérje fegyverzörgés lépteid'
És öles árnyék baljós alakod.
Mint Te, ki látja úgy a lelkedet?
Azt mondd, mi sokak sorsával közös.
A többi Istené - és a tied.