Reményik Sándor: Lelkem kalit...
Őrizett színes madarat.
Ma sok-sok álmom felröppent az égig,
Egy szédítő, egy nem várt pillanat
Pattintotta fel a kis-ajtót.
Ha őket fenn keringni látom:
A hófehéret, kéket, aranyost?
Nem érzik a simogatásom,
És puha tolluk rég nem érzem én!
Keringeni kalittól - kalitig,
Lélektől - lélekig, örökké?
Én megoldottam mind a titkaik:
Hozzám egy se jő vissza többé.