Reményik Sándor: Erő
S feszül bennem egy hangtalan erő,
Ó, rettentő erő!
Tán elégetné azt, akit szeret.
Birodalmakat hódítana meg.
Marokkal aratná az aranyat.
Dühöngene, míg maga megszakad.
Az volna, aki mindenkin segít.
Felszárnyalna az örök Istenig.
Marad nyugalmas, fénylő látomás,
Egy érctükörbe zárt világdarab:
Művészet, - semmi más.