Reményik Sándor: Az árnyék-kapitány
És vérző vággyal végtelenbe nézek,
S a homlokomat néha megsimítom.
Rangot adott - de nem adott erőt.
Erő nélkül, haj, mit kezdjek vele?
S én hídkorlátnak dűlve kémlelem:
Vajjon mi van a csillagokba írva?
De ráforrtam a parancsnoki hídra,
S a kötelesség hídja nem ereszt.
S az emberek - ha mellém áll a szél:
Hogy én vezetem: azt is elhiszik.
Éjféli árny a parancsnoki hídon,
Maga sem tudja, hogy lett kapitány.
S elgondolom: Meghalni volna jó,
Állva, itt, így, a parancsnoki hídon.
Vitorlavászon-zsák - s egy vaskölönc,
Mint óceáni temetéseken.
Én némán, békén szállanék alá -
És fölöttem a hullám összecsapna.