Petrőczi Kata Szidónia: XXX.
Mi a leg keserveb
Kit emészt betegség faydalmas nagy Inség
Vagy vesztegeti sok seb
Oránkint halálát várja kimulását
Ahoz lévén közeleb
Rabságbéli gyötrelem
Ki szabadulását sem vígasztalását
Nem lévén segedelem
Immár nem várhatja könyves szemmel látya
Hogy dolga veszedelem.
Az ki szíveket gyötör
Vagyombúl néntsenre ki jut-e veszélyre
Hid el hogy nagy éles tőr.
Emésztő gondokkal reméntelen sorsal
Az szerencse reá tör.
Üldöznek mely fájdalmas
Retteg nem nyughatik elméje hanjatik
Minden dolga unalma.
Egy álma sints czendes dolga veszedelmes
Bús élete siralmas.
Hogy élete megmarad
Sokszor szeginjségbül sanyarú Inségbül
Véletlen kincze árad
Sok nehéz rabságbúl halál kapujábul
Életre vígan virrad.
Nyér kegyelmet fejének
Rettegési mulván ismég meg ujulván
Nyugodalma szívének.
Megtér 's elfelejti buját sem említi
Örűl szerentséjének.
Világon az hű szívnek
Álhatatlanságnál 's máson kapó társnál
Gyötrelmesb az elmének.
Ahol boszuságal háladatlanságal
Fizetnek az Hűségnek.
Már soha nem remélhet
Naprul napra ujul bánatya tüze gyul
Csendes orát nem érhet,
Rettegve jár és kél még árnyektul is fél
Nyugodalma nem lehet.
Ha egyszer kedves társát
Találya véletlen ohajtya szűntelen
Hű szíve meg csalását
Hogy kínnal hálálja mezére merget agya
Siratya megunását.
Kinek nagy részem ebben
Igaz hűségemért hű szeretetemért
Juték olyan veszélyben
Mert ujul naponkint bánatom 's oránkint
Lángal bágyad szívemben.
Az ki szenvedhetetlen
Szörnyűk én fájdalmim sűrők köny hullásim
Károm meg térhetetlen
Hűségemért jaijal holtig való bajjal
Fizet ez hűségtelen
Czeréli hűségemet
Épen megvettette szivébűl ki űzte
Tökéletes szívemet.
Meg sem esik szíve nem tér hozzám kedve
Látván sok gyötrelmimet.
hul az könyv szemeimbűl
Akar mit müvellyek üllyek avagy kellyek
Ki nem szakad elmémbűl
Hogy úgy Porba eitet vagjok ki vetetet
Edes edgyem szivébűl.
Ki veszen e világbúl
Hamar meg vígasztal boldog halál által
Ki segít kinaimbúl
Beköti sebemet gyógyítya lelkemet
Czak az ő jóvoltábul.