Petrőczi Kata Szidónia: XXIX.
habhoz kap 's míg életet
Remél tusakodván haboktúl hántatván
Azoktul vár mentséget
Végső pihenésig élete végéig
Vár még is segétséget.
Sokat reménség táplál
Gályájok ha bomlik kö sziklákon romlik
Veszti sok hab ostrommal
Reménségek nem hűl gálya darabra ül
Sok, és kívánt partra száll.
Holtig ily búba élek
Ki lesz szabaditóm 's bumba vígasztalóm
És jai honnan reménlek
Hogy ki kezét nyujcza szívem vídámicza
Ki árnyéktúl is félek.
Lehet-e vigasztalom
Úri Méltóságba nyugodalmát ábba
Szívemnek nem találom
Mert minden vígasság tréfaszó mulatság
Én előttem czak álom.
Nints ki lenne oltalmom.
Melyik attyafiság vagy igaz barátsgá
Lehetne még gyámolom
Semmi atyámfia ki pártomot fogja
Néntsen senki orvoslóm.
Nem lehet vígasztalóm
Mert elrekesztetet tőlem megvetetet
Ot nem lehet oltalom
Megholt reménséghem nőtön nő Inségem
Ront szívbéli fáydalom.
Nem lell elbágyad szívem
Holtomig így élek búrul búra kellek
Hul oránkint sok könyvem.
Könyeb volna egyszer nem egy nap ezerszer
Mulnék szomorú éltem.
'S búval terhelt elmémet,
Sok felé fordítom hol lenne orvosom
Ki szomorú éltemet
Szánva segétené buba enyhétené
Sok kint látó szívemet.
Nékem már csendességet
Akárhova mennjek akármit szemlélljek
Szerez keserűséget
Mint szűntelen lángal Ethna úgy szívem ál
Búba 's szenved inséget.
Oka sok gyötrelmimnek
Kik addig nem szűnnek még nem megemésztnek
Nints száma sebeimnek
Mert szívem olyannak rabja ki prédának
Atta bú viszellyének.
Látván könyhullásimot
Oránkint neveli és csak meg neveti
Iszonjú fájdalmimot
Mintha nem illetné sőt nemis értené
Keserves Panaszimot.
Még is jót reménlenem
Ez elsenjvet szivel szomorú elmével
Valaha vígan élnem.
Nints semmi haszna már ám meddig éllyek bár
Holtig így kel gyötrődnöm.
Szörnyű halál gyanánt van.
Más nem orvosolhat más nem vígasztalhat
Czak az halál de hol van.
Hol kisik hogy nem jő örömöm mert tsak ő
Vigasztal meg nyugotván.