Petrőczi Kata Szidónia: VI. (XLII.).
VI. (XLII.).
Vers.
Nyomoruságidban kesergő bús szívem
Mit remélsz hogy naprul napra nehéz terhem
Nő, sulyós keresztem földig nyomott engem,
Mikor vidámulsz meg s hagsz csendeségem.
Mit remélsz hogy naprul napra nehéz terhem
Nő, sulyós keresztem földig nyomott engem,
Mikor vidámulsz meg s hagsz csendeségem.
Meddig tart az Isten ez üröm étellel
Mikor jelenik meg ő segedelmével
Szörnyű fájdalmimot orvosló kezével
Mikor tapogatja sebem kegyelmével.
Mikor jelenik meg ő segedelmével
Szörnyű fájdalmimot orvosló kezével
Mikor tapogatja sebem kegyelmével.
Ő tudja legjobban az meddig rendelte
Mert ő könyveimem tömlőibe szedte
Noha kereszt által sujtolta és verte
Bűnös szolgálóját de meg nem vetette.
Mert ő könyveimem tömlőibe szedte
Noha kereszt által sujtolta és verte
Bűnös szolgálóját de meg nem vetette.
Irgalmas szemével reám tekint végre
Szívemet emésztő szörnyű inségemre
Felemel az porbul emel dicsőségre
Megszán s viszen menyben ő dicsíretére.
Szívemet emésztő szörnyű inségemre
Felemel az porbul emel dicsőségre
Megszán s viszen menyben ő dicsíretére.
