Petrőczi Kata Szidónia: IX.
IX.
Más. Nótája: Áldot vagy Méhecske.
Szomorúságimnak mikor lészen vége
Elbagjadt szívemnek nincsen reménysége
Megunt életemnek sintsen kedvessége
Mert naponkint fogjat szomoruság mérge.
Elbagjadt szívemnek nincsen reménysége
Megunt életemnek sintsen kedvessége
Mert naponkint fogjat szomoruság mérge.
Gyakor fohaszkodás, szomorú szívemet
Bágyasztya mert sok bú háborgat engemet
Senki nem láthatya az én jó kedvemet
Az bánat aggasztya én árva fejemet,
Bágyasztya mert sok bú háborgat engemet
Senki nem láthatya az én jó kedvemet
Az bánat aggasztya én árva fejemet,
Nintsen reménsége sohonnan szegénynek
Semi vígassága nem lehet szívemnek
Nintsen csendessége búval tölt elmémnek
Mert homáljba burult czéllya jó kedvemnek
Semi vígassága nem lehet szívemnek
Nintsen csendessége búval tölt elmémnek
Mert homáljba burult czéllya jó kedvemnek
Átkozot szerentse szomoruságimnak
Csak te vagy az oka sok sóhajtásimnak
Te vagy indítója fohászkodásimnak
Hogy álhatatlan vagy oka siralmimnak.
Csak te vagy az oka sok sóhajtásimnak
Te vagy indítója fohászkodásimnak
Hogy álhatatlan vagy oka siralmimnak.
Kérlek jelencs meg azt még oly álhatatos
Az álhatatlanságba vagy 's oly igen gyors
Szíveket rettentő serénj s igen okos
S egy helybe meg nem ál kereked mert szárnyos
Az álhatatlanságba vagy 's oly igen gyors
Szíveket rettentő serénj s igen okos
S egy helybe meg nem ál kereked mert szárnyos
Kin tenger közepén álván meg nem állasz
Nagy erős gálljákat fenékre szálitasz
Kiknek kedveskedel reájok mosolygasz
Mosolygásod méreg mindent szomorítasz.
Nagy erős gálljákat fenékre szálitasz
Kiknek kedveskedel reájok mosolygasz
Mosolygásod méreg mindent szomorítasz.
Hogyha job kezedből kis kincsedet nyuitod
Az ki bízik ahoz szívét vidámítod
Balkezedbe viszonyt ostorodot tartod
Kevés jovad után azzal látogatod
Az ki bízik ahoz szívét vidámítod
Balkezedbe viszonyt ostorodot tartod
Kevés jovad után azzal látogatod
Sokat kis kunyhóbul uri méltóságra
Rongyos parasztot is emelsz uraságra
Viszontag nagy urat gyámoltalanságra
Jutatsz víg kedveket nagy szomoruságra
Rongyos parasztot is emelsz uraságra
Viszontag nagy urat gyámoltalanságra
Jutatsz víg kedveket nagy szomoruságra
Mert álhatatlanság néked minden dolgod
Ki mind csufolhas meg arra van nagy gondod.
Noha szép ragyogó s fénlik uraságod
Boldog kihez nem fér az te álnokságod,
Ki mind csufolhas meg arra van nagy gondod.
Noha szép ragyogó s fénlik uraságod
Boldog kihez nem fér az te álnokságod,
Szemed minden féle vigyázással vagyon
Hogy szegínt gazdagot kímíletlen rontson
Szegény markod kis jót, föszvény merget agyon
Es kegyetlen szived senkit meg ne szányon.
Hogy szegínt gazdagot kímíletlen rontson
Szegény markod kis jót, föszvény merget agyon
Es kegyetlen szived senkit meg ne szányon.
Egy helyből másikra bolygass szél mentibe
Nem nyugszol meg sohol s vagy természetedbe
Igen álhatatlan és csalárd mindenben
Azon mesterkedel kit ejthes veszélben
Nem nyugszol meg sohol s vagy természetedbe
Igen álhatatlan és csalárd mindenben
Azon mesterkedel kit ejthes veszélben
Bóldog az oly ember ki az te zászlódat
Nem látta kerűlte lábirintusodat
És jól általlátta sok csalárdságidat,
És meg nem kóstolta mérges italodat
Nem látta kerűlte lábirintusodat
És jól általlátta sok csalárdságidat,
És meg nem kóstolta mérges italodat
De én boldogtalan jm mire jutottam
Noha kerűltelek hálodba akattam
Még gyermek koromba kezedbe adattam
Gyámoltalanságra árvájul marattam.
Noha kerűltelek hálodba akattam
Még gyermek koromba kezedbe adattam
Gyámoltalanságra árvájul marattam.
Te sok változásid ha jutnak eszembe
Sok sohaitásokat indítnak szívembe
Nintsen semmi részem a jó szerencsébe
Holtig fogok uszni szerencsétlenségbe
Sok sohaitásokat indítnak szívembe
Nintsen semmi részem a jó szerencsébe
Holtig fogok uszni szerencsétlenségbe
De tudom az nagy ur reám tekint Menybűl
Megmenti lelkemet földi inségébűl
Megpirulsz Fortuna mert a te kezedbűl
Megszabadit hiszem ingyen kegyelmébűl.
Megmenti lelkemet földi inségébűl
Megpirulsz Fortuna mert a te kezedbűl
Megszabadit hiszem ingyen kegyelmébűl.
