Petőfi Sándor: JÓ IDEJE LEMENT A NAP...
Le is szállott már a harmat,
Már a hold is magasan van,
Éjfél is lesz innen-onnan.
Összetette kis kezit tán,
S imát mond; ha imádkozik:
Tudom, értem imádkozik.
Már régen el is aludt tán;
Ha elaludt és álmodik:
Tudom, felőlem álmodik.
Se' pedig nem imádkozik,
Hanem csak úgy gondolkodik:
Tudom, rólam gondolkodik.
Gyönyörűséges virágszál!
Gondolataid olyanok,
Mint azok a szép csillagok.
Juliskám, nem te gondoltad?
Te gondoltad ki ezeket,
Mikor szerelmed született.