Petőfi Sándor: HONVÁGY
HONVÁGY
Béranger után franciából
Mondátok: "Jer Párizsba, ifju pásztor,
Használni magas tehetségedet.
Pénzünk, gondunk, a tanulás, a színház
Feledtetik majd a mezőt veled."
Én eljövék, de milyen arcom! a sok
Tűznél tavaszomat leégetém.
Adjátok vissza, vissza falumat
És a hegyet, hol születém!
Használni magas tehetségedet.
Pénzünk, gondunk, a tanulás, a színház
Feledtetik majd a mezőt veled."
Én eljövék, de milyen arcom! a sok
Tűznél tavaszomat leégetém.
Adjátok vissza, vissza falumat
És a hegyet, hol születém!
Bús és hideg láz fut rajtam keresztül,
Beteljesítvén kívánságtokat.
E szép bálokban, ahol királynék a
Hölgyek, haldoklom a honvágy miatt.
Nyelvem hiába csínosítám, és a
Müvészet fénye hasztalan vakít.
Adjátok vissza, vissza falumat
És vídám vasárnapjait!
Beteljesítvén kívánságtokat.
E szép bálokban, ahol királynék a
Hölgyek, haldoklom a honvágy miatt.
Nyelvem hiába csínosítám, és a
Müvészet fénye hasztalan vakít.
Adjátok vissza, vissza falumat
És vídám vasárnapjait!
Estéinket s a vén meséket s durva
Danáinkat méltán lenézitek.
Büvészeinken túltesz Operátok,
Mely a tündérhont közelíti meg.
A szentek szentének hódolva, a menny
Hangversenytekből vészi hangjait.
Adjátok vissza, vissza falumat
És esténkénti dalait!
Danáinkat méltán lenézitek.
Büvészeinken túltesz Operátok,
Mely a tündérhont közelíti meg.
A szentek szentének hódolva, a menny
Hangversenytekből vészi hangjait.
Adjátok vissza, vissza falumat
És esténkénti dalait!
Sötét kunyhóink s dűlő templomunkat
Magam is kezdtem én csekélyleni.
Itt megragadnak a sok emlékszobrok.
Kivált e Louvre s díszes kertjei.
Pompás kastélyok, mint légtűnemények,
Miket beszínez a napalkonyat.
Adjátok vissza, vissza falumat
S harangját s a kis házakat!
Magam is kezdtem én csekélyleni.
Itt megragadnak a sok emlékszobrok.
Kivált e Louvre s díszes kertjei.
Pompás kastélyok, mint légtűnemények,
Miket beszínez a napalkonyat.
Adjátok vissza, vissza falumat
S harangját s a kis házakat!
Térítsétek meg a bálványimádót;
Haldoklófélben istenéhez tér.
Kutyám ott lenn vár engem a tűzhelynél,
S anyám bucsúnkra emlékezve, sír.
Százszor látám a hófuvást, vihart, s ha
Vadállatok nyájunkra törtenek.
Adjátok vissza, vissza falumat
S botom s a barna kenyeret!
Haldoklófélben istenéhez tér.
Kutyám ott lenn vár engem a tűzhelynél,
S anyám bucsúnkra emlékezve, sír.
Százszor látám a hófuvást, vihart, s ha
Vadállatok nyájunkra törtenek.
Adjátok vissza, vissza falumat
S botom s a barna kenyeret!
Mit hallok, ég, mily nyugtalanná lettem!
Mondják: "menj, indulj holnap, ha virad.
Szülőfölded letörli könnyedet s majd
Éledni fogsz hazád ege alatt."
Isten veled szép ragyogó hely, Párizs,
Hol elbájolva áll a jövevény.
Ah ujra látom, látom falumat
És a hegyet, hol születém!
Mondják: "menj, indulj holnap, ha virad.
Szülőfölded letörli könnyedet s majd
Éledni fogsz hazád ege alatt."
Isten veled szép ragyogó hely, Párizs,
Hol elbájolva áll a jövevény.
Ah ujra látom, látom falumat
És a hegyet, hol születém!
Pest, 1847. december
