Petőfi Sándor: AZ ÉN TORKOM ÁLLÓ MALOM...
AZ ÉN TORKOM ÁLLÓ MALOM...
Az én torkom álló malom;
Úgy őröl, ha meglocsolom.
Árva szívem a molnárja,
Bánatot hord garatjára.
Úgy őröl, ha meglocsolom.
Árva szívem a molnárja,
Bánatot hord garatjára.
Az én feleségem torka
Valóságos pergő rokka;
Hej az én jó feleségem
Pörpatvart fon azon nékem.
Valóságos pergő rokka;
Hej az én jó feleségem
Pörpatvart fon azon nékem.
Zúg, ha őröl, zúg a malom...
Csak hadd zúgjon, locsolgatom;
Zúgjon, zúgjon - ne halljam meg,
Hogy kincsem rokkája pereg.
Csak hadd zúgjon, locsolgatom;
Zúgjon, zúgjon - ne halljam meg,
Hogy kincsem rokkája pereg.
Dunavecse, 1844. április - május
