Móricz Zsigmond: TAVASZI DAL
Szívem daltalanúl ére kilencedik év!... |
Féltve magamnak én mély tüzemet takarám. |
És ibolyás réten kidalolom nevedet! |
Kis citerám nosza pengj, boldog a dal, mi fakad! |
A te szerelmedben izza ki bennem az érc!... |
S édes oázisban rám virit íme a Lét! |
Hogy boldogságnak árama hord ma szinén! |
Drága becézd magadat, drága szeresd magadat! |
Csak téged Szívem fosztalak untalanúl. |
Csak te maradsz rejtett, ihletem, aki adád! |
Bárha te éltetsz, mint éltet ad a levegő. |
Bár rajtad suhan át: úgy nemesűl a sugár! |
Látja csodás kékjén létedet én Levegőm! |
Ódás érzést hall, róllad zengve zenét. |
És ibolyás réten kidalolom nEvedet! |
Kis citerám nosza pengj, boldog a dal, mi fakad! |