Móricz Zsigmond: SIKER ÉS BUKÁS
mikor sudárfa lobban s lombja keres eget!
Mikor egek hasadnak a fénylő nyíl előtt!
lelkek illatja árad és boldogan özön
s ezernyi szem felragyogó lángján
és ezer szív kirobbanó vágyán
följebb, följebb repülni
azur ég drága tükrén,
föl a Napba, a Napba!
a megdicsőülésbe!..
ha sustorgó örvényszáj a mély felé sodor,
ha botor sors viharral söpri el a Reményt!:
Óh szörnyű a bukás!
szivemben ég a láng és erő zúg rejtekén!
De ördögök suhognak fölöttem véresen
és nem tudom kiszórni szivemnek kincseit
és nem tudom kizengeni
akaratom lebénult...
mert minden ellenség...
mert vad világ...
mert meg kell semmisülni...
És a Bukás kohóján megacélosodik...
ám a Bukás mélyéből fel feltör a siker!
A szép Sikernek fattya a Fekete Bukás:
és a nyomorult Bukás leánya Szűz Siker.
és a sudárfát a rög börtöne lobbja ki,
és lappangó íjj repit nyilat az ég felé!..