Madách Imre: Legényszabály
Már a legelső némber is,
Tudjuk, hogy rossz bordának az
Egész fajtája mind hamis.
Almát az első ősanya,
S ellenkezés lőn így a nő
Kiváló főtulajdona.
Ma is, tudjátok, mit teszen,
Azért is és azért is, ah,
Legcsintalanabbá leszen.
Ki lányt nem csókol, nem szeret?
Hej, aki ily rossz fajt imád,
Bizony még rosszabb faj lehet.
A lánynál ha gonoszabb,
Előzzük meg, rajtunk hogy ők
Ne fogjanak ki legalább.
Nem csábít el szép szemsugár;
S velünk azonnal a leány
Ellenkezésből szembe száll.
Mindent, aztán arathatunk
Hű ölelést, méz csókokat
Mikről oly sokszor álmodunk.
Magunkat végkép meg soha,
Mert keble csak addig meleg,
Amíg csábíthat általa.
S kételkedik, addig szeret;
Ha látja, hogy már rabja vagy,
Kegyetlenül ki is nevet.
Amint az régen írva áll:
"Hamis bálványt aki imád,
Elevenen pokolra száll.