Madách Imre: Felköszöntés
A síkon bátran megállni,
Ez legyen dicsőségünk.
Ámde hogy majd győzni bírjunk,
Kell hogy légyen kikkel vívnunk,
Éljen hát ellenségünk !
És velök jóban maradni,
Ez legyen az örömünk.
S hogy minél előbb megérjük,
Megcsókoljuk, átöleljük,
Éljen akit szeretünk !
Az után szerető sem sír,
S szerető csak kell nékünk.
Hogy becsüljük a csók mézét,
Ismernünk kell a lét mérgét,
Éljen hát ellenségünk !
Nem látjátok-é mámorral
Úgyis hogy megtelt fejünk ?
Bornál erősebb a szép szem,
Barna kis lány érzem, érzem - -
Éljen akit szeretünk !