Madách Imre: A koldús és gyermeke
A koldús és gyermeke
Kereszt alatt az útfelen
Vén koldús kéreget,
Mellette szőke kis leány
Nyújt esdeklő kezet.
Vén koldús kéreget,
Mellette szőke kis leány
Nyújt esdeklő kezet.
Reggeltől a kisded család
Vigaszt hiába vár,
Míg fergetegnek szárnyain
Az alkonyat leszáll.
Vigaszt hiába vár,
Míg fergetegnek szárnyain
Az alkonyat leszáll.
Az ősznek megritkult haját
Hideg szél lengeti,
A fagylaló esőt sovány
Arcába kergeti.
Hideg szél lengeti,
A fagylaló esőt sovány
Arcába kergeti.
Dörögve mint órjás ököl
Eget földet megráz
És a villám lángostorúl
A felhők közt cikáz.
Eget földet megráz
És a villám lángostorúl
A felhők közt cikáz.
S míg fénye dicskört von legott
A kőkereszt fölé
Ez mint az égnek kegyjele
Tün a kis lány elé.
A kőkereszt fölé
Ez mint az égnek kegyjele
Tün a kis lány elé.
Ő már nem érzi a vihart,
Ő mosolyog, örűl,
Míg ájtatos sohajjal a
Kereszt lábára dűl.
Ő mosolyog, örűl,
Míg ájtatos sohajjal a
Kereszt lábára dűl.
De a vén koldús felkacag,
Ő csak villámot lát,
Az éjnek érzi csak szelét
És érzi nyomorát.
Ő csak villámot lát,
Az éjnek érzi csak szelét
És érzi nyomorát.
