Madách Imre: Szeretet
Szeretet
Szerettem őt! miként szeretni nem tud
A pór tömeg, borús körűletén ! -
Mint egy tavaszt a sorvadó virágcsa
Oly istenülve, s hűn szerettem én.
A pór tömeg, borús körűletén ! -
Mint egy tavaszt a sorvadó virágcsa
Oly istenülve, s hűn szerettem én.
Mint honni-jog, hazánknak bajnokára
Mosolyga rám szerelmi csillagom,
Kiszállni érte egy világ csatára
Kivívni, vagy nyugodni síromon.
Mosolyga rám szerelmi csillagom,
Kiszállni érte egy világ csatára
Kivívni, vagy nyugodni síromon.
De hajh, lezúzva állnak érzeményim
Agg cser gyanánt a puszta sír felett,
S lefosztva ágitól körültekinti
A nagyszerű borús enyészetet.
Agg cser gyanánt a puszta sír felett,
S lefosztva ágitól körültekinti
A nagyszerű borús enyészetet.
S mi boldog az, ki sírvederben bírja
A hajdan úgy imádott hamvakat !
Ki térdepelve hantja gyász mohában
Szeretheti az elraboltakat.
A hajdan úgy imádott hamvakat !
Ki térdepelve hantja gyász mohában
Szeretheti az elraboltakat.
Ki túl reményl e földi szenvedésen,
S a kedves szellem lengi még körűl:
Ki még reménylhet egy jövő tavaszban,
S imái közt a síron is örűl!
S a kedves szellem lengi még körűl:
Ki még reménylhet egy jövő tavaszban,
S imái közt a síron is örűl!
Ah, ám nékem e vigaszok hiányznak
Nem orzta ég el mit szerettem én,
S a megcsalott szív érzi csak keservem,
Isten veled; szerelm ! hit ! és remény !
Nem orzta ég el mit szerettem én,
S a megcsalott szív érzi csak keservem,
Isten veled; szerelm ! hit ! és remény !
