Madách Imre: Édességek
Édességek
I
Élnem vagy halnom egy,
Amott a kő
Felettem : itt rideg,
S kegyetlen ő !
Amott a kő
Felettem : itt rideg,
S kegyetlen ő !
II
Lesír az ég keserve
Egy boldogabb tavaszt,
Dicső virágba hozva
Borús könyárja azt!
Egy boldogabb tavaszt,
Dicső virágba hozva
Borús könyárja azt!
Keservem árja hozza,
A dalt szüm éjjelén;
E dal, sirom virága,
S ölébe nyugszom én.
A dalt szüm éjjelén;
E dal, sirom virága,
S ölébe nyugszom én.
III
Szeretlek! és ezen
Haragszol - óh, ne tedd !
A nap kegyessen ád
Körének életet !
Haragszol - óh, ne tedd !
A nap kegyessen ád
Körének életet !
IV
Lepkének irsz le ? az vagyok :
Nyaram szemed nekem;
Te mégy, s örök sirokba fúl
Utánad életem.
Nyaram szemed nekem;
Te mégy, s örök sirokba fúl
Utánad életem.
V
Urunk, az embereknek életükre
Ezernyi vészt viharba külde bár,
S ez élet oly rövid s borús terére
Csapásinak nehéz seregje száll:
Ezernyi vészt viharba külde bár,
S ez élet oly rövid s borús terére
Csapásinak nehéz seregje száll:
Könyrűle mégis, és malasztja gyújta
Szivünkben két oly égi szent tüzet,
Mely életünkre új édent deríte,
A szép remény ez, és emlékezet !
Szivünkben két oly égi szent tüzet,
Mely életünkre új édent deríte,
A szép remény ez, és emlékezet !
VI
Győz a borús téren rabokat letiporva a zsarnok !
Átkozzák ezeren, s szíve a fénybe rideg :
Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent
Téged imádva, ha a lánciban égre talál
Átkozzák ezeren, s szíve a fénybe rideg :
Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent
Téged imádva, ha a lánciban égre talál
