Madách Imre: Bucsú
Bucsú
Szív! beteg szív : itt az ősz,
Lombjaid lehullnak.
Bajza
Lombjaid lehullnak.
Bajza
Te mégysz - az ég késérjen ah leányka!
Ha kék szemedben mink elvesztjük azt,
Szived virasszon érzeted egére;
Egy bcldog, és örökkorú tavaszt !
Ha kék szemedben mink elvesztjük azt,
Szived virasszon érzeted egére;
Egy bcldog, és örökkorú tavaszt !
Te mégysz, s lesír az érzelem utánad,
Lesír az ég ! ha napja elborúl
Ah, ám nekünk a hajnal éke többé
Dicső mosolyban föl sem is virúl !
Lesír az ég ! ha napja elborúl
Ah, ám nekünk a hajnal éke többé
Dicső mosolyban föl sem is virúl !
S ha játszi kedvben lejtesz ott a bükknek
Bájillatú borongó sátorán,
És meg-megállsz, az árva gerlicének
Dalára, kínja tompa sóhaján !
Bájillatú borongó sátorán,
És meg-megállsz, az árva gerlicének
Dalára, kínja tompa sóhaján !
Nehány könny ül szemed dicső egére,
S eszedbe jut e percben lantosod,
És im e könnyben dalja bánatára,
A legdicsőebb áldzatot hozod.
S eszedbe jut e percben lantosod,
És im e könnyben dalja bánatára,
A legdicsőebb áldzatot hozod.
És ha menyegződ reggelén virágot
Füzesz hajadra - sír virága az !
A dalnok élte sorvad e virágon,
S mindennikében egy remény tavasz.
Füzesz hajadra - sír virága az !
A dalnok élte sorvad e virágon,
S mindennikében egy remény tavasz.
Körülsuhog rideglett geniussa
Rebegve, élj örökre boldogúl,
Szivén a béke szent halotti csende,
S a sírlepelbe kínja elvonúl !
Rebegve, élj örökre boldogúl,
Szivén a béke szent halotti csende,
S a sírlepelbe kínja elvonúl !
Ha sír fokára néz a hold sápadtan,
Könnyed remegve puszta hantjain,
Neved suhogja mindenik zephirke,
Az elhagyott sír bús füszálain.
Könnyed remegve puszta hantjain,
Neved suhogja mindenik zephirke,
Az elhagyott sír bús füszálain.
