Madách Imre: A rab költő
A rab költő
A derék nem fél az idők mohától,
A koporsóból kitör és eget kér.
Berzsenyi
A koporsóból kitör és eget kér.
Berzsenyi
Borongva csendben áll
A várfenéki űr,
Álmatlan éjjelén
Az agg Bretizla ül.
A várfenéki űr,
Álmatlan éjjelén
Az agg Bretizla ül.
Magasztos homlokán
Szent öntudatja él,
S kihólt szivébe még
A hon imája kél.
Szent öntudatja él,
S kihólt szivébe még
A hon imája kél.
Körötte néma csend,
Fölötte vígalom,
A kényúr terme áll
Az elnyomott honon.
Fölötte vígalom,
A kényúr terme áll
Az elnyomott honon.
Bretizla arcain
Egy dalja könnye áll,
Ki keble harcmezőn
Rémesre nem talál.
Egy dalja könnye áll,
Ki keble harcmezőn
Rémesre nem talál.
Kiérzve szent ügyét
Oly büszke, mint a sas,
És honja gyászhelyén
Sírhont magának ás.
Oly büszke, mint a sas,
És honja gyászhelyén
Sírhont magának ás.
Megrázza üstökét,
Körül, körültekint,
S a rémes éjen át
Reménysugár nem int.
Körül, körültekint,
S a rémes éjen át
Reménysugár nem int.
Eltördezett a lant
Bretizla ódalán,
Nem száll a gondolat
Magasra hangzatán,
Bretizla ódalán,
Nem száll a gondolat
Magasra hangzatán,
Megvetve börtönét
És szűk korlátait,
Megvetve szolganép
Ledörgő átkait.
És szűk korlátait,
Megvetve szolganép
Ledörgő átkait.
Keblembe rejtelek
Magasztos indulat
Bimbód e föld fagyán
Virágra nem fakad,
Magasztos indulat
Bimbód e föld fagyán
Virágra nem fakad,
Nem zengem én a jog
Természetes szavát,
Mely fényvirágra hoz
Egy boldogabb hazát.
Természetes szavát,
Mely fényvirágra hoz
Egy boldogabb hazát.
Nem zengek síri dalt
A bajnokok felett,
Nem érti korcs fiú
Mártíri fényeket.
A bajnokok felett,
Nem érti korcs fiú
Mártíri fényeket.
De jőni, jőni fog
A hajnal élete,
Piros derűt hozand
A népek Istene.
A hajnal élete,
Piros derűt hozand
A népek Istene.
De jőni, jőni kell
Mit esdnek annyian,
S előjeled borong
A néma éjszakán.
Mit esdnek annyian,
S előjeled borong
A néma éjszakán.
S ha hangom elrezeg
E puszta csarnokon,
A szellem élni fog
Dicső sugárokon.
E puszta csarnokon,
A szellem élni fog
Dicső sugárokon.
És áldni fog, ki érz,
És érzni mindki fog,
Mert egy világ regén
A vaskor elrobog.
És érzni mindki fog,
Mert egy világ regén
A vaskor elrobog.
Siromnak ormain
Hazám oltára lesz,
S a véres áldozat
Ormára fényt szerez.
Hazám oltára lesz,
S a véres áldozat
Ormára fényt szerez.
Bretizla évekig
Eltűrte börtönét,
Nyugottan élte át
Kínsújtott életét.
Eltűrte börtönét,
Nyugottan élte át
Kínsújtott életét.
Dacolt a kőkebel,
S szerette mord lakát,
Mert öntudat csak ott
Deritheté agyát.
S szerette mord lakát,
Mert öntudat csak ott
Deritheté agyát.
Álmában üdvre lelt
A kába képzelet,
Egyszerre élte ő
A kettes életet.
A kába képzelet,
Egyszerre élte ő
A kettes életet.
Álmába fénysugár
Virítta a hazát,
Keblébe zárt nejét
Szerette magzatát.
Virítta a hazát,
Keblébe zárt nejét
Szerette magzatát.
Föllelte üdveit,
Az elraboltakat,
Feledte bájokon
A földi átkokat.
Az elraboltakat,
Feledte bájokon
A földi átkokat.
S most hogy kiszenvedett
Az ébredő kebel,
Még őrzi álmait
A síri gyász lepel.
Az ébredő kebel,
Még őrzi álmait
A síri gyász lepel.
Ő boldog és nevén
Sugára oly dicső,
Porára béke hát,
A jog martírja ő.
Sugára oly dicső,
Porára béke hát,
A jog martírja ő.
