Madách Imre: A koszorútlan koszorús
A koszorútlan koszorús
Kit gyönge szerelem kormányoz, az
Szentelve, s biztosan járja útjait.
Tibullus
Szentelve, s biztosan járja útjait.
Tibullus
Két vitéz egy hölgynek áldzá
Szív sugalta verseit,
Zenge Géjza hő szerelmet :
Ond, vitézi tetteit.
Szív sugalta verseit,
Zenge Géjza hő szerelmet :
Ond, vitézi tetteit.
És a lányka Ond fejérc
Zöld füzérbe fon babért,
Géjza néma kínban nézi
Az elejtett pályabért.
Zöld füzérbe fon babért,
Géjza néma kínban nézi
Az elejtett pályabért.
Most a lányka végig érve
Géjza gyászos iratán.
Könnyt bocsájta könnynyomokra
Bú szerelme végszaván.
Géjza gyászos iratán.
Könnyt bocsájta könnynyomokra
Bú szerelme végszaván.
"Lányka ! Lányka ! könnyed adta
Legdicsőbb babéromat,
Szívbe kélt e lant, s szemedben
Látom ! újra szívbe hat.
Legdicsőbb babéromat,
Szívbe kélt e lant, s szemedben
Látom ! újra szívbe hat.
