Kosztolányi Dezső: ZONGORA-DAL
ZONGORA-DAL
Ó, zongora,
te néma zongora,
ébredj a csendes, alvó lány-szobán,
dallal, holdfénnyel keltsd fel őt szelíden
és mondd el, hogy az én szomorú szívem
s holdfényes arcom érte halovány,
ébredj a csendes, alvó lány-szobán.
te néma zongora,
ébredj a csendes, alvó lány-szobán,
dallal, holdfénnyel keltsd fel őt szelíden
és mondd el, hogy az én szomorú szívem
s holdfényes arcom érte halovány,
ébredj a csendes, alvó lány-szobán.
Ó, zongora,
te síró zongora,
ha a szobákba már mind alszanak,
riaszd fel őt, hogy mindig ott lebegjen
az én komor, éjfélsötét szerelmem
és lássa sápadt, vézna árnyamat,
ha a szobákba már mind alszanak.
te síró zongora,
ha a szobákba már mind alszanak,
riaszd fel őt, hogy mindig ott lebegjen
az én komor, éjfélsötét szerelmem
és lássa sápadt, vézna árnyamat,
ha a szobákba már mind alszanak.
Ó, zongora,
te zengő zongora,
süvölts az éjbe, lelkem hangszere
és háborogjon vészesen, mogorván
lelkedben a pihenő zeneorkán,
tengermorajjal, csókokkal tele
süvölts az éjbe, lelkem hangszere.
te zengő zongora,
süvölts az éjbe, lelkem hangszere
és háborogjon vészesen, mogorván
lelkedben a pihenő zeneorkán,
tengermorajjal, csókokkal tele
süvölts az éjbe, lelkem hangszere.
Ó, zongora,
te dörgő zongora,
tüzes szerelmek gyötrő éjjelén
ijeszd sötét halálmelódiákkal
hogy gyermeklelke félve zengjen által
és sírva, nyögve boruljon elém
tüzes szerelmek gyötrő éjjelén.
te dörgő zongora,
tüzes szerelmek gyötrő éjjelén
ijeszd sötét halálmelódiákkal
hogy gyermeklelke félve zengjen által
és sírva, nyögve boruljon elém
tüzes szerelmek gyötrő éjjelén.
Ó, zongora,
te fekete madár,
tárd szét viharvert, szörnyű szárnyaid,
dúld össze párnáját, tépd szét az ágyát
s hozd el nekem a lázas éjszakán át,
leányrabló, hatalmas, buja griff,
tárd szét viharvert, szörnyű szárnyaid.
te fekete madár,
tárd szét viharvert, szörnyű szárnyaid,
dúld össze párnáját, tépd szét az ágyát
s hozd el nekem a lázas éjszakán át,
leányrabló, hatalmas, buja griff,
tárd szét viharvert, szörnyű szárnyaid.
1908
