Kosztolányi Dezső: VÁNDORÚTON
VÁNDORÚTON
A percek, a napok rohannak,
ez az örök alkonytalan nap,
nincs vágya, árnya, nincs reménye,
vakul rohan s tart mégis egyre
sötét a fénye.
ez az örök alkonytalan nap,
nincs vágya, árnya, nincs reménye,
vakul rohan s tart mégis egyre
sötét a fénye.
Megyünk, megyünk, nem tudva merre,
habozva, sírva, égve, merve
s fehéren és holtig gyötörve
belébukunk egy hűs gödörbe.
habozva, sírva, égve, merve
s fehéren és holtig gyötörve
belébukunk egy hűs gödörbe.
1907
