Kosztolányi Dezső: TERMÉKETLEN PERCEK
TERMÉKETLEN PERCEK
Szent termékenység - csókos hatalom -
most - most ölelj át és mostan hajolj rám -
lehelj fejemre ez éjféli órán.
most - most ölelj át és mostan hajolj rám -
lehelj fejemre ez éjféli órán.
Mondd csendesen susogva: akarom.
Miért kötődsz te, makrancos valóm?
Miért vagy önmagadnak ellene?
Miért kötődsz te, makrancos valóm?
Miért vagy önmagadnak ellene?
Most úgy érzem, hogy sírni kellene,
amint sír néha az ég bús szeme,
ha nem tör ki az égiháború
s a vajudó felhő oly szomorú,
mintha robbanna a tüzes patak már -
s csak vár.
amint sír néha az ég bús szeme,
ha nem tör ki az égiháború
s a vajudó felhő oly szomorú,
mintha robbanna a tüzes patak már -
s csak vár.
Mostan cikázik át fejem felett,
dadogva már a nyelvemen lebeg,
mind, ami volt, van és lesz, megjelen -
mondd ki, hiszen meghal tenélküled -
a végtelenség már felém üget.
Terhes fejem lehajtom csendesen
s imára szorítom görcsös kezem.
dadogva már a nyelvemen lebeg,
mind, ami volt, van és lesz, megjelen -
mondd ki, hiszen meghal tenélküled -
a végtelenség már felém üget.
Terhes fejem lehajtom csendesen
s imára szorítom görcsös kezem.
S amerre nézek, nincs sehol, sehol könyörület.
Meddő, bús asszonyok kulcsolják így a kezüket.
1909
