Kosztolányi Dezső: LIDIA
LIDIA
Ó, hagyj el engem, bűnös asszony,
a szád harap, az orcád éget,
én is szerettem s engemet sem
szerettek egykor - én se téged.
a szád harap, az orcád éget,
én is szerettem s engemet sem
szerettek egykor - én se téged.
Mért ismerém meg édes ajkad?
Mért ejte meg a csábos óra?
Mért rántasz az örvény ködébe,
mért dőlsz a süllyedő hajóra?
Mért ejte meg a csábos óra?
Mért rántasz az örvény ködébe,
mért dőlsz a süllyedő hajóra?
Menj el, te átkozott, te rémes,
másutt keresd, amit a sors ád.
Ölelj, de menj sietve s hagyd el
az emberek elátkozottját!
másutt keresd, amit a sors ád.
Ölelj, de menj sietve s hagyd el
az emberek elátkozottját!
1905
