Kosztolányi Dezső: A VÉR ÉS TŰZ DALA
egyszerre meghal minden fájdalom.
riognak az alvó világ felett.
az orgonás, a zengő sugaras.
vérnél vörösebb véres álmokat.
A napszekér is dörgő ködbe jő
és harsonáz a vörös levegő.
a vér, a láng, az élet és a csók.
és tűz a párna, melyen álmodunk.
Vegyétek: ez a vér és tűz dala!
királyok vagytok pincék börtönén.
bús főtökön az arany koronát.
s királypalást leng mindnek oldalán.
a gyenge szó is mennydörgést kavar.
szívünkben új pünkösdi mámorok.
orgona-királynő a kedvesünk.
Vegyétek: ez a vér és tűz dala!
közétek harsogom: Ne féljetek!
Tüzem, mi úgy égett oltárokon,
testvéri kézzel mind nektek dobom.
egy ércgyűrűbe forrnak milliók.
és égre lázad a kemény ököl.
ki törpe és rab, bátor, óriás.
falak lerogynak s győztök untalan.
urak lesztek ti poklok kapuin.
Vigyétek: ez a vér és tűz dala!