Kosztolányi Dezső: A FÜGEFA
A FÜGEFA
Juana de Ibarbourou
Mert szürke rajta minden ág,
mert oly göröngyös és csunya,
én sajnálom a fügefát.
mert oly göröngyös és csunya,
én sajnálom a fügefát.
Villámba van megannyi szép fa:
gömbölyded szilvafa,
citromfa is sudár,
narancsfa, melyen tündököl a rügy.
gömbölyded szilvafa,
citromfa is sudár,
narancsfa, melyen tündököl a rügy.
Tavasszal mind örül
és mind virágokat hajt
a fügefám körül.
és mind virágokat hajt
a fügefám körül.
S szegény csak busong csöndesen,
hogy girbe-gurba gallyán nincs soha
még egy siralmas-korcs bimbócska sem...
hogy girbe-gurba gallyán nincs soha
még egy siralmas-korcs bimbócska sem...
Ezért,
ahányszor csak mellette elmegyek,
így szólok,
ügyelve, hogy hangom nyájas, vidám legyen:
"Minden fa közt a fügefa
legszebb fa itt a kertben."
ahányszor csak mellette elmegyek,
így szólok,
ügyelve, hogy hangom nyájas, vidám legyen:
"Minden fa közt a fügefa
legszebb fa itt a kertben."
Ha hallja ezt,
ha érti a nyelvet, melyet beszélek,
mily mély gyönyört érezhet ott belül
ez az érzékeny és finom fa-lélek.
ha érti a nyelvet, melyet beszélek,
mily mély gyönyört érezhet ott belül
ez az érzékeny és finom fa-lélek.
És éjszaka talán,
mikor a szél legyezi, összereszket
s újjongva részegen meséli néki:
-Ma azt mondták, hogy én vagyok a legszebb!
mikor a szél legyezi, összereszket
s újjongva részegen meséli néki:
-Ma azt mondták, hogy én vagyok a legszebb!
