Kosztolányi Dezső: SZÁMADÁS
nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -
boldog akartál lenni és hiába,
hát légy mi vagy: végkép boldogtalan.
mint félig így, alkudva oktalan,
ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába,
vagytok ti itt a földgolyón sokan.
templomba, kórházakba, börtönökbe
lassan vonul a roppant karaván,
s - égő kanóc - lobogj velük örökre
elégedetlenség szent olaján.
sok furcsa ember néz bámulva rád,
nem üdvözöl téged, nem istenít fel,
nem göngyöli a lelkét sem alád,
rokon közönnyel s néha kezet ád,
de ha ezekkel a testvéreiddel
élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család.
mely a többség törvényét túlkiáltja,
komor kisebbség, szívós és kemény,
íratlan, láttatlan bírói tábla,
örök, hatalmas ellenvélemény.
nem kérdeni, szabad-e, nem szabad,
sosem kímélni a könnyet se, vért se,
a semmibe rikoltani szavad,
számodra itt még munka is akad,
mindig kell valaki, aki megértse
az utcalányt s a tébolyultakat.
szemedben éles fény legyen a részvét,
úgy közeledj a szenvedők felé
de az egész nem-osztható egészét:
ki senkié sem, az mindenkié.
ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,
támadna hívő, vértanú, eretnek,
ki egy rögeszmén részegülve csüng,
ki sírna, ha nem hallaná fülünk
s élnének-e ők is, kiket szeretnek
mi lenne a világ minélkülünk?
Mi lenne máskép a világ s ki lenne
az állatok irgalmas társa benne,
ki lenne hűség és mi lenne ír
a lámpa fényénél a végtelenbe,
csodák között s Nirvána-ködben ír?
kinek a falba koppan szelleme
s fia holttestén az anya, ki barbár
jaját okádja - iszonyú zene -,
hol tiltakozhatsz és hogy ellene?
de hát hova mehetnél? mit akarnál?
mi érdekelne még? mi kellene?
egy mozicsillag rossz szallag-paréja?
vagy gépkocsi? kaland? mily nyomorék,
az ócska élet mily rongy kabaréja,
melytől a fő zúg és a gyomor ég?
maradj közöttük, állj meg végre itt,
nem kérve semmit és semmit se várva:
ezek a te igaz testvéreid,
adj villamosabb életet nekik
s ha majd megéled a sok néma lárva,
a te szavad ők még megérthetik.
kiket sirattál, sírni fognak érted,
hisz végzetük egy nékik és nekünk,
nem veszhetünk el, minket kard se sérthet,
nincs semmi sem, amit elveszthetünk.
kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,
bezárja életét is, mint a boltot,
mert benne van a csillogó bazár
a lelke szűk, kucorgó és sivár,
rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,
örökre reszket és örökre vár.
hitvány rokonja az, ki ismerős,
határa kertfal, tyúkól, pincegádor,
zászlója felleg, ő, csak ő a bátor
s a jó, csak a boldogtalan a hős.