Kosztolányi Dezső: A KÁRTYÁS FÖLFOHÁSZKODIK
A KÁRTYÁS FÖLFOHÁSZKODIK
Ó, színek színe, ördög bibliája,
fújd meg lelkembe roppant riadód.
Ó, szívek szíve, züllött, furcsa szívem,
vidd az ördöghöz drága véradód.
Puffadt erszényed, mely vértől hizott meg,
az élet asztalára dobd oda
és hogyha aludt a sors ezer évig,
mostan történjék végre a csoda.
Vesztett csaták, vér és kudarc után
más nem maradt, csak ez még és a semmi.
Ó, érzitek-e, micsoda hívás:
szaladni, úszni s menni, menni, menni,
örökre folyni örök körforgásban
újhodni, veszni, hullni lefele,
csók és halál, bús kezdet és búsabb vég,
színkeverés, tánc és örök csere.
Lélekzeni parázsló oxigénben
és nézni, hogy minden hogy folyik el
és érezni, fejünkön a sisakkal
a harc előtt, hogy menni, menni kell?
fújd meg lelkembe roppant riadód.
Ó, szívek szíve, züllött, furcsa szívem,
vidd az ördöghöz drága véradód.
Puffadt erszényed, mely vértől hizott meg,
az élet asztalára dobd oda
és hogyha aludt a sors ezer évig,
mostan történjék végre a csoda.
Vesztett csaták, vér és kudarc után
más nem maradt, csak ez még és a semmi.
Ó, érzitek-e, micsoda hívás:
szaladni, úszni s menni, menni, menni,
örökre folyni örök körforgásban
újhodni, veszni, hullni lefele,
csók és halál, bús kezdet és búsabb vég,
színkeverés, tánc és örök csere.
Lélekzeni parázsló oxigénben
és nézni, hogy minden hogy folyik el
és érezni, fejünkön a sisakkal
a harc előtt, hogy menni, menni kell?
