Kosztolányi Dezső: A KÁRTYA PAPJAI MISÉZNEK
A KÁRTYA PAPJAI MISÉZNEK
Most így teszünk, most úgy, most újra másként,
ballábbal indulunk a harcba mi,
súgunk magunkba, biccentünk fejünkkel,
vajákosok mi, kártya papjai.
Hétszer szent a mi ceremóniánk,
mert erre lejt a táncolók sora.
Ez a varázsszer nyitja meg a zárat,
valóságnál valódibb babona.
Örök pecsét, mély titkokat lezáró
lámpás, koszorú, mély habokba zászló,
ő a bizalmunk, a szilárd, az áldott,
ő gömbölyíti ki testté az álmot.
És hogyha eljő a nagy Gyertyaoltó,
vesztünk, feléje dobjuk bánatunk.
De rajta is próbálva a varázsunk,
előbb, előbb még hétig olvasunk.
ballábbal indulunk a harcba mi,
súgunk magunkba, biccentünk fejünkkel,
vajákosok mi, kártya papjai.
Hétszer szent a mi ceremóniánk,
mert erre lejt a táncolók sora.
Ez a varázsszer nyitja meg a zárat,
valóságnál valódibb babona.
Örök pecsét, mély titkokat lezáró
lámpás, koszorú, mély habokba zászló,
ő a bizalmunk, a szilárd, az áldott,
ő gömbölyíti ki testté az álmot.
És hogyha eljő a nagy Gyertyaoltó,
vesztünk, feléje dobjuk bánatunk.
De rajta is próbálva a varázsunk,
előbb, előbb még hétig olvasunk.
