Kosztolányi Dezső: A KÖLTŐ ÉNEKEL
és dalos kacajt fakaszt.
A májusra hűvös ősz jön,
rajta, élvezd a tavaszt!
Almafák fehér virága
alkot friss drapériát,
hagyd el a jövőt, te gyáva -
úgy is lehull a virág.
gyenge bimbók idején?
Mért a sírás, mért a sóhaj,
amikor minden remény?
A madárkát elijeszted
a rügyező fák alól
egykor ez lesz majd a veszted -
a madár szépen dalol.
a kéklő magas fölebb.
Hadd rabolja - ez a díja -
illatos gyümölcsödet!
Oszd meg véle, hajts a szóra,
méz, illat, gyümölcs a dal!
Gondold meg, hogy száll az óra -
s nem vagy mindig fiatal!
lantomat vígan verem;
akkor aztán, árva dalnok
elbúcsúzhatsz csendesen.
Hadd legeljenek a kertben
a tehenek és juhok.
Én virágot szüreteltem,
nékem a jobb rész jutott!