Kosztolányi Dezső: MENTS MEG, URAM...
rárepül egy nőre, egy rózsaligetre
és csók lesz belőle, lesz belőle lepke.
diadalmas mámor tavasz fordulóján,
szerelem, vers, virág, édes, kacagó lány.
Heródiás nevet a bíbor ajkakon...
Két hóhér mered ránk minden szemből, vakon.
szeretve gyötrődni, verni és veretni,
bárdra, mely sebet üt, hív csókokat vetni.
virágfűzér és fény, glóriázó tűzbe,
babonás illat te, marcangoló tüske.
daltól, azúr égtől óvd a szíveinket,
kíntól, szerelemtől, ments meg, Uram, minket.