Kosztolányi Dezső: SZERELEM
találkozunk egy kőrisfának árnyán.
A távoli mezőn magunkba jártunk
és éji szállást néztünk bolygva árván.
Akkor megálltunk egy mély pillanatra,
a mult időknek ismerőseként
köszöntünk s lelkünk a láz elragadta.
Én arra, ő meg más ösvényre tért
s mindketten az ős éjbe süllyedénk.