Kosztolányi Dezső: TALÁLKOZÓ
A kert alélva, csendesen susog,
ébrednek a virágok szerteszéjjel,
bólonganak a méla ciprusok.
már nem piros az égnek széle sem.
Sóhajtozó rezgés kel a fasorba:
jön csillagos, sötét szerelmesem.
Oly lopva surran, úgy susog szava,
mert ő is a nap árva számüzöttje.
átfogjuk egymást csendben, én meg ő,
mint két hűséges, régi szerető.