Kosztolányi Dezső: PLATO OLVASÁSA KÖZBEN
PLATO OLVASÁSA KÖZBEN
1
Való-e a világ körültem,
vagy tán az álom a való
s e napsugáros, kékes űrben
a durva hajsza a csaló?
vagy tán az álom a való
s e napsugáros, kékes űrben
a durva hajsza a csaló?
Akkor tűn el igaz világunk,
ha reggelenként ébredünk
s akkor igaz valónkba látunk,
ha álmokat néz húnyt szemünk?
ha reggelenként ébredünk
s akkor igaz valónkba látunk,
ha álmokat néz húnyt szemünk?
E vad tülekvés-e az élet,
vagy az csak egy álcás halál,
gyötrött valónk csak akkor éled,
ha a silány rög porba száll?
vagy az csak egy álcás halál,
gyötrött valónk csak akkor éled,
ha a silány rög porba száll?
Hol a hely, mely titkunkat ója,
az égben, az ó sírokon,
s az ember, e bolygó lakója
az éjjel, a földdel rokon?
az égben, az ó sírokon,
s az ember, e bolygó lakója
az éjjel, a földdel rokon?
2
Az élet oly csodás, tűnékeny,
száll mint az omlatag homok,
felleg, derű jár fönn az égen,
az alkotást váltják romok.
száll mint az omlatag homok,
felleg, derű jár fönn az égen,
az alkotást váltják romok.
Hajunk ma éjszín, mint a holló,
holnapra ősz s a sors ledönt,
minden csodálatos, leomló,
mit hordoz hátán itt e föld.
holnapra ősz s a sors ledönt,
minden csodálatos, leomló,
mit hordoz hátán itt e föld.
Estente meghalunk az ágyba
s reggelre már mások vagyunk.
Mind változunk zokogva, vágyva
és nem találjuk - önmagunk.
s reggelre már mások vagyunk.
Mind változunk zokogva, vágyva
és nem találjuk - önmagunk.
Ezer titok közt fázva, gyúlva
botlunk, bukunk mindannyian.
Mind látomány lenn, ami durva
s a láthatatlan az, mi van.
botlunk, bukunk mindannyian.
Mind látomány lenn, ami durva
s a láthatatlan az, mi van.
1904
